Szerelem volt első látásra. Évek óta szerettem volna egy tetoválást, de sosem találtam megfelelő művészt vagy helyet. Aztán 2010 tavaszán regisztráltam LD-50-re csak úgy poénból, és akkor ő talált meg. Az "ő" egy tetoválóművész, Viktorius. Időpontot egyeztettünk, és elmentem hozzá, és varrt a jobb alkaromra. Ez a tetoválás a 11-edik I Ching jósjel, a T'ai - Béke, Harmónia.
 |
| "Béke. A kicsi eltávozik, a nagy közelít. Jó szerencse. Siker." |
Ez a kicsike jel megpecsételte a sorsomat. Sosem gondoltam rá korábban, hogy tetoválóművész legyek, elképzelhetetlen volt számomra, igazából nem tudom, hogy miért. De azon a napon örökre megfertőződtem. Mondtam neki, hogy szeretem nagyon a tetoválásokat meg nagyon tetszik ez az egész világ. Megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy tanítson. Mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy jó tetoválóművész tudnék lenni, de mondta, hogy mutassam meg neki a rajzaimat, és majd meglátjuk. (Kölyökkorom óta rajzolok. A családi "legenda" szerint előbb tudtam rajzolni, mint járni.) Megnézte, és azt mondta, van tehetségem hozzá és próbáljuk meg... Azóta tökéletesen megtaláltam saját magam ebben a világban, ez az életem, a szenvedélyem és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy boldog tudnék lenni, ha nem ezt csinálnám.
Köszönöm, Viktor!:)
